Álmos túrabeszámolója 2017. június 14-19. Svájc: Zermatt, Matterhorn, Breithorn, Glacier Paradise, Gorner gleccser

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)

2017. jún. 14.

Mama kikért a davosi suliból pár napra, és papával elvonatoztunk Zermattba, hogy lássam a Matterhornt és túrázzunk a környékén.

Ez a Matterhorn (papa rengeteg fotót készített róla, nehéz volt kiválasztani közülük egyet):

A Toblerone csokiról már ismertem az alakját:

Zermattban a vasútállomáshoz közeli kempingben szálltunk meg. Felvertük a sátrunkat, aztán elmentünk felfedezni a környéket. Az eső esett, ezért nem tudtunk kedvünkre szétnézni. Másnapra azt terveztük, hogy felmászunk a Hörnlihüttéig, ami a Matterhorn gerincén, a sziklamászóhely kezdeténél van. A Hörnlihütte egy 3260 m magasan fekvő turistaházház, jó startpont azoknak, akik meg akarják mászni a Matterhornt.

2017. jún. 15.

Korán reggel elindultunk a Matterhorn lába felé. A túraút nagyon jól volt jelölve, és nagyon fárasztó volt.

Azért mosolygok, mert ez még a túra eleje, és még nem fáradtam el.

Az út nagyon hosszú és unalmas volt. Az ösvény meredeken ment felfelé, minden kanyar után reménykedtem, hogy megérkezünk, de a várva várt pillanat nem jött el olyan hamar, mint azt reméltem.

Itt már elég magasan jártunk, de még messze a célunktól:

Csak velük találkoztunk útközben:

Egy idő után a cipőinket átcseréltük mindketten bakancsra, mert a terep ezt kívánta:

Virágok díszítik az utat, de ez akkor ott épp nem érdekelt:

Jó sok idő eltelt mire megérkeztünk a Hörnlihüttéhez. A ház zárva volt. Ott végre vége volt az aznapi nehézségeknek, mert a lemenet már könnyű volt.

2017. jún. 16.

Erre a napra azt terveztük, hogy megmásszuk a Breithornt (4166 m). Nagyon aggódtunk az időjárás miatt, mert a Breithorn az egy hóval borított lapos tetejű hegy, amin, ha nagy szél fúj, nem lehet sétálni. Amikor mi másztuk, akkor a szél nem volt nagyon erős, és az időjárás is jó volt.

A fotón a csúcsot a 4166 m-rel jelöltem, az embereket meg azért karikáztam be, hogy a távolságokhoz viszonyítási alapok legyenek.

Korán indultunk, hogy a hó ne olvadjon meg, mert úgy nehezebb a járás. Libegővel mentünk fel a túra kezdetéig, ahonnan azonnal el is kezdtünk mászni a csúcs felé. Velünk jött fel két turista a legdrágább felszerelésekbe öltözve, amiket lent láttunk a hegymászó boltokban, de ahogy kiléptek a libegőből, közölték, hogy túl erős a szél és visszafordultak.

Papával a csúcs közelében felvettük a bakancsra a hágóvasat, beülőt is vettünk, amibe a kötelet kötöttük be kettőnk közé. A jégcsákányt a kezünkben fogtuk. Ha kicsúsznánk, bele kell vágni a hóba, hogy megtartsuk magunkat.

Sok küszködés árán, két óra alatt jutottunk fel a csúcsra a libegőtől, ahonnan gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé. Hiába lakunk 1500 méter magasan Davosban, az oxigénhiány 4000 méteren megviselt. Azt hittem, hogy sose jutok fel. Megszenvedtem minden lépésért.

Megérkeztünk a csúcsra:

Breithorn 4166 méter:

A visszaút nehéz volt, a hó már megolvadt, ezért nehezebbé vált a járás. A libegő környékén van a Matterhorn Glacier Paradise (gleccserpalota vagy jégbarlang), ami az egyik gleccser belsejében lett kialakítva.

2017. jún. 17.

Ma sem maradtunk veszteg, elindultunk, hogy megcsináljunk egy via ferratát. A via ferráta kezdeténél volt egy létra, amin nem mertem felmászni, ezért visszafordultunk. Aznap tettünk egy sétát Zermattban, azzal ütöttük el az időt. Papa nem nyugodott, amíg meg nem találta azt a szénaszárítót, ahol réges régen Zsomborral aludt, mielőtt megmászták a Matterhornt. Elég lelkes, hogy megtalálta:

A helikopterek voltak a másik fő látnivaló erre a napra:

Egy virágcserépben Edelweisst (havasi gyopár) is találtunk:

2017. jún. 18.

Ezen a napon egy gleccserhez mentünk (Gornergletscher). Az út végig nagyon szép volt.

Mikor odaértünk, felvettük a hágóvasat a lábunkra, felvettük a beülőt is, bekötöttük a kötelet, elővettük a jégcsákányt, és már mentünk is a gleccserre.

2017. jún. 19.

Volt még egy utolsó napunk, és úgy határoztunk, hogy még egyszer megpróbáljuk a via ferrátát. Ezúttal sikerült felmásznom a létrán. Így tovább tudtunk haladni.

A via ferráta után összepakoltuk a cuccainkat, és elindultunk a vonattal haza Davosba.